Hegedős László élete

Hegedős László élete

Hegedős LászlóHegedűs László (írói nevén Hegedős László) költő, író, újságíró, politikus. 1956-os forradalmi tevékenységéért életfogytig tartó börtönre ítélték. A Szabad Demokrata Szövetség alapító tagja, Nagy Imre és társai újratemetésének forgatókönyvírója. 1990-1991-ig a Történelmi Igazságtételi Bizottság ügyvezető elnöke. A rendszerváltás után visszavonult a közéletből, az írásnak szentelte életét. 2007. október 21-én hunyt el, családja körében. Életét vezérfonalként az emberek szeretete és a Gondviselésbe vetett hite szőtte át.

Ifjúkora
Hegedős László néven író, költő, újságíró, politikus. 1936-ban született, Budapesten. Apja (Hegedűs László) orosz hadifogságban tűnt el, anyja (Kosaras Erzsébet) egyedül nevelte. Iskolai tanulmányait a Ranolder Intézet apácáinál kezdte meg, érettségi vizsgát a Budapesti Piarista Gimnáziumban tett (1955). Középiskolás diákként aktívan részt vett az illegális katolikus kiscsoportok munkájában (1950-1955). Orvosnak készült, az egyetemre azonban “helyhiány miatt” nem vették fel, így az Orvossegédképző Iskolába iratkozott be.

Szerepe az 1956-os forradalomban és ellenállásban
1956. október 23. után minden egészségügyi dolgozónak meg kelett jelennie a hozzá legközelebb lévő egészségügyi munkahelyen, Hegedűs ezért Központi Honvéd Kórházba jelentkezett, (ez volt az Orvossegédképző gyakorlókórháza) itt lett önkéntes mentős. A Központi Honvéd Kórházból járt ezután menteni a sebesülteket -nemzeti és politiai hovatartozástól függetlenül- egy honvédségi mentőautóval. Rendszámára – HG 085 – haláláig emlékezett. Járt a Corvin közben, a Tűzoltó utcában, a Práter utcában, a Royal Szállónál, a Széna téren, és a Körtéren is. A harcok lecsendesedése után, november 13-án fejezte be a rendszeres mentést, és ottmaradt a kórház, az idegsebészetén asszisztensnek.
Hegedűsék ellenállása november 4-e után kezdődött, ami csoportban szervezkedésből, és röpcédula gyártásból, -szórásból állt. A röplapokat a Felkelő Forradalmi Ifjúság, és a Forradalmi Magyar Ifjúság névvel írta alá. Bázishelyük a Központi Honvéd Kórház volt. Leginkább a II. Női Klinikán tevékenykedő „Bagoly” csoporttal volt kapcsolatban. Az ellenállás időszaka alatt is mentett: az ÁVÓ elől a lőtt sebbel fekvőket, illetve a menekülni akarókat a határ felé.
Hegedűst egy kórházi beteg jelentette fel, aki tudott a szervezkedésről.  1957 májusában tartóztatták le, a Gyűjtő fogházba vitték. 1958-ban került sor az első tárgyalásukra. Egy perben voltak vele: Nagy József, Szabó Lajos, Forgách Ferenc, Vancsó Béláné, Bárány János, Ivicz György , Tóth Nándor, Mécs Imre, Halkrand Ferenc, Molnár Lajosné, Haffner István és Molnár Klára. Hegedűs nyolcad rendű vádlottként szerepelt. A vérbíró Tutsek Gusztáv, ügyvédje Gaszt István majd Jármai Ildikó volt. Vádak között szerepelt a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, katonai személy határátkelésének elősegítése, társadalmi tulajdon elsikkasztása (ezt később kivették). Az ítélet Hegedűs számára életfogytiglani börtönbüntetés lett, tíz évre egyes jogoktól való eltiltás, és teljes vagyonelkobzás. Négy társát -Nagy Józsefet, Szabó Lajost, Ivicz György és Bárány Jánost- halálra ítélték és kivégezték. Először Pesten volt a Gyűjtőben, majd Vácra került. Itt részt vett az 1960-as éhségsztrájkban. Ennek letörése után a sátoraljaújhelyi büntetőbörtönbe vitték. 1963-ban, az általános amnesztiával szabadult, a próbálkozások, hogy besúgónak szervezzék be, mindvégig sikertelenek maradtak. Még fél évig rendőri felügyelet alatt volt, és egészen a rendszerváltásig megfigyelték.
1965-ben megházasodott, felesége Dr. Bártai Judit lett, három lányuk született.
Először az Országos Mentőszolgálat gépkocsialkatrész raktárában, majd a Híradástechnika Szövetkezetben kapott munkát, aztán a felesége nevén alapított GMK-ban dolgozott. A börtönben kezdett el írni, és folytatta a szabadulás után is, de sokáig nem tudta kiadni műveit. 1986-ban jelent meg első verseskötete Ugyanazon tű hegyén címmel, magánkiadásban.

Ellenzékiség
Hamar bekapcsolódott az ellenzéki mozgalomba: írt a Bibó-emlékkönyvbe, ami 1980-ra készült el, benne 76 írással. Megemlékeztek Bibó István szellemi örökségéről, ugyanakkor az írásokban erősen tükröződik az ellenzéki gondolkodás, a rendszerellenesség. A könyv kiadását a Gondolat Kiadó visszautasította, szamizdattá vált.
1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) alapító tagja, majd Vásárhelyi Miklós elnöksége alatt ügyvezető elnöke lett, de erről a tisztjéről aztán lemondott.
Nagy Imre és társai újratemetésének gondolata a TIB-ben fogalmazódott meg. Hegedűs írta meg az egész esemény forgatókönyvét, melyben szerepel, hogy legyen egy koporsó az ismeretlen ’56-osoknak (6. koporsó), összegyűjtötte az összes kivégzett nevét (ezek fölolvasása háromnegyed óráig tartott).

Rendszerváltás után
A rendszerváltás után főleg az írással foglalkozott. Csendes ötvenhatossá vált, ahogy ő mondta magáról. 1994-ben a magyar történelemről szóló kötetét adták ki, 1996-ban pedig Lélektani vonatkozások a rákgyógyászatban címmel jelent meg műve. E két alkotásán kívül a többit már Hegedős László néven adta ki. Második verseskötetét és egy színpadi költeményét is sikerült megjelentetni.
Mindig hajnalig írt otthon, családja körében, pipafüstös szobájában. Hét unokájának születését érte meg 2007. októberi haláláig, azóta kilencre növekedett a számuk.